Hogyan hat a psziché a szoptatásra? Csökkentheti-e az anyatej mennyiségét a stressz? Lehet, hogy nem teákra és csodaszerekre van szükség a sikeres szoptatáshoz, hanem valami egészen másra? Ezt a témát járjuk most körbe.
A szoptatásnál mi sem egyszerűbb: az első időszakban minél többet kell igény szerint szoptatni és minden kialakul. Vagy mégsem? Természetesen ez sem ilyen egyszerű. Aki problémákkal küzd, aki aggódik amiatt, hogy a babának kevés a tej, aki számára kínos a szoptatással járó intimitásélmény, akit megrémiszt az a felelősség, hogy a saját testéből kell táplálnia a gyermekét (és mi lesz, ha ez nem sikerül), aki görcsös és fél, akinek a családból mindenki azt mondta, szoptatni nehéz és a mi családunkban még senkinek sem sikerült 6 hétnél tovább, azok egyáltalán nem látják ilyen könnyűnek és egyszerűnek a helyzetet.
Hogyan lehet, hogy ez az ősi és teljesen természetes tevékenység, aminek zsigerből kéne jönnie néha megoldhatatlan problémává fokozódik?
A legritkább eset az, hogy valakinek konkrétan kevés a tejmirigye és ezért egyáltalán nincs teje vagy csak nagyon kevés tejet képes termelni.
Néha valamilyen probléma lép fel a kezdetekkor, amire az anyuka nem számított és szakértő segítség híján nem sikerül megoldani, például koraszülöttség, izomtónus-problémák, sárgaság vagy rövid nyelvfék.
A leggyakoribb problémát azonban az okozza, hogy
– az anyát nem készítik fel rá, hogy a szoptatás az első időkben bizony fájdalmas, kellemetlen lehet,
– senki nem szól róla, hogy ez nem feltétlenül fog elsőre menni, hanem gyakorolni kell a babának is (bár a szopómozgást ismeri, de bizony neki is össze kell szokni az anyukával) és az anyukának is.
Mivel az anyák vagy azt hallják a rokonságból, hogy „anyád is csak 2 hónapig tudott szoptatni”, és az ismerősöktől, hogy „a szoptatás ösztönösen jön majd, csak csinálni kell”, ezért amikor ott állnak kisebesedett mellbimbóval és egy éhes babával, akkor bizony kétségbeesve keresik a megoldásokat.
Nagy a szerepe tehát annak, hogy reális képet kapjanak az anyukák arról, milyen a szoptatás, és arról, hol kérhetnek segítséget. Azonban az, hogy végül milyen folytatása lesz a dolgoknak bizony már nagyban függ a pszichés faktoroktól:
1. Megfelelési kényszer
Ha a szoptatást úgy éled meg, mint egy teljesítményt, egy bizonyítékot arra, milyen jó anya vagy, akkor a nehézségek nagy csalódást okozhatnak a számodra és állandó önmarcangoláshoz vezetnek: „Most jól evett a babám – jó anya vagyok. Most nem evett eleget – nem vagyok jó anya.”
A szoptatás sikere nagyban függ attól, mennyire tudod kizárni ezeket a gondolatokat, a kimondott és ki nem mondott elvárásokat és csak a babára és magadra figyelve megkeresni a megoldásokat.
2. Önbizalomhiány
Akinek kevés az önbizalma, nem bízik benne, hogy a szoptatás egyszerű lesz és ő is képes rá, ha pedig bármi gond adódik, akkor képes lesz megoldani azt, az általában mások véleményét kéri, rengeteget olvas, tájékozódik – és folyton bizonytalan. Ha mások véleménye, tanácsai, tippjei alapján akarsz eligazodni, azzal még jobban összekavarhatod a dolgokat. A szoptatáshoz csak rád és a babára van szükség, meg tudjátok csinálni, csupán egy kis összehangolódásra, gyakorlásra van szükség és menni fog!
3. Stressz
A stressz nem feltétlenül rossz dolog, lehet jó is. Önmagában az aktív életmód nem lehet gátja a szoptatásnak, kivéve persze, ha vállalhatatlan, a baba korának nem megfelelő tempót próbálsz erőltetni. Ha rendszeresség és napirend van a napjaitokban, amiben megvan a helye az „elmenős” programoknak, a pihenésnek és a szoptatásnak is, akkor mindenki jól fogja érezni magát.
Maga a szoptatással, az anyatej mennyiségével, a baba hízásával kapcsolatos aggódás is okozhat stresszt: „Most miért sír? Biztosan még éhes. De hát most evett… Lehet, hogy éhezik?”
Az állandó szorongás, aggódás bizony csökkenti a tejtermelést, az ellazulás, az egymásra figyelés, a testközelség (és a gyakori szoptatás) növeli.
4. Ciki-faktor
Talán sokak számára furcsa erről beszélni, de a szoptatás intim együttlét és bizony manapság sok nő számára furcsa és ciki ez a fajta kapcsolat. Sokan olyan „izé”-dolognak élik meg, hogy a babát a testükből táplálják, gátlásokat, ellenállást éreznek ezzel a kapcsolattal szemben, amit talán még maguk előtt sem mernek kimondani.
Mit lehet tenni?
1. Pozitív gondolatok
Örökbefogadó anyukák is képesek tejet termelni, ha rendszeresen fejnek és közben a babára gondolnak, és a szoptató anyukák nagyobb mennyiséget fejnek úgy, ha közben a babával együtt töltött. Sok anya tudja azt is, hogy gyakran elég csak a babára gondolnia és megindul a tej. Tehát a tejelválasztás befolyásolható a gondolatok révén, ehhez csak annyira van szükség, hogy idézd fel azt a pillanatot, amikor a babával együtt vagy kettesben, a karjaidban tartod és ő szopizik – minden mást pedig zárj ki!
2. Testközelség
A legjobb módja annak, hogy a baba és az anyuka is rátaláljon az ösztöneire: a testközelség. Ölelgetés, dédelgetés, összebújás minél többször és lehetőleg félig mezítelen felsőtesttel. Az első napokban különösen nagy szükség van arra, hogy az anya érezze a baba közelségét és az újszülött is az anyáét, hiszen ilyenkor ismerik meg egymást. De a következő hetekben is bőven kell arra lehetőséget adni, hogy sokat legyünk együtt, összebújva akkor is, amikor nem szoptatunk.
3. Kizárás, egymásrafigyelés
Különösen az első időkben fontos, hogy ne legyen más ott, amikor szoptatsz, ne menjen a tévé, ne szóljon a rádió stb. Találd meg azt a testhelyzetet és szobát, ahol a leginkább csak egymásra tudtok figyelni. Ez megalapozza azt, hogy később más helyzetekben is rutinosan tudd szoptatni a babát.
Noha a szoptatás, a tejelválasztás testi folyamat IS, a lelki tényezőknek legalább akkora szerepe van az anyatej-termelésben és a szoptatás sikerében, mint a testieknek. Az állandóan teljesítménykényszerben levő, szorongó, magában nem bízó anyuka hamarabb feladja a szoptatást, mint aki bízik a saját ösztöneiben és ítélőképességében, mer különféle megoldásokat kipróbálni és az ösztöneire hallgatni.